SCI-FI

Vagyis, magyarán science fiction, vagyis szépen magyarul (ahogy most először és utoljára fogom így megszólítani), tudományos fantasztika, vagyis irodalom (tudományos fantasztikus irodalom?). Vagyis, egyesek szerint ponyva. Na most, ennek szeretnék pár mondatban ellentmondani.
Kétféle sci-fi létezik, ezek a jó és a rossz.
A rossz sci-fi magától értetődően, ponyva. Ennek következtében, nincsen semmiféle értéke. Vegyük például az „űroperákat” és a hasonló jelenségeket. Ezeknek jellemzőjük, hogy kétféleképpen lehet velük embert ölni, az egyik, az olvasás nyújtotta unalomtól, a másik a kötet mérete és a fizikai törvények által okozott súrlódásos kontaktusból kifolyó ütés általi azonnali halál. Persze, léteznek kevésbé unalmas és kevésbé hatalmas kötetek is, vegyük példának egy vámpírokkal foglalkozó horvát írónőt, aki egy amúgy jó brit írónőt kívánt utánozni, sikertelenül. Nevezzük az ördögöt nevén, Viktoria Faust művei erőszakról és szexről szólnak, vegyítve egy kis szedett-vedett filozófiával. Ponyva a javából.
A jó sci-fi ezzel ellentétben teljesen más. Persze, abból is létezik több fajta. Mondjuk, amikor az író egy teljesen más világba helyezi mondanivalóját (pl. Frank Herbert: Dűne), mert az ő agya egyszerűen máskép kattog és számára a társadalmi tükröt egy más világ képviseli (nem összekeverendő az amúgy silány fantasy vagy sci-fi százkötetű regényekkel, ahová a szerző külön szótárat mellékel a fogalmak és utalások jobb megértése érdekében). A másik, úgymond igazi, sci-fi, amikor az író a tudomány újításait egy másik jövőbe helyezi és azoknak hatását vizsgálja a társadalomra, emberekre. Erre számos kiváló példa van: Dick, Bradbury, stb. Ezek felelnek meg leginkább a kívánatos képnek amit a rajongók a sci-fi-ről szeretnének mutatni: olyan irodalom, mely lehetőséget, utat mutat egy másik világ vagy (legtöbbször) a jövő tükrén keresztül. Sajnos, ezt a képet kevesen értik, és az irodalomárok/irodalomtörténészek ennek következtében, nem látják a fát az erdőtől, magyarán, belefulladnak az igazi, modern, társadalmilag elfogadott és értékesnek mondott irodalomba. Ha jól esik, hát kellemes fuldoklást kívánok az érthetetlen irodalom tömkelegében.

Sapienti sat